Tábor alatt

Miért fontos, hogy együtt utazzunk?^

A Budapestről való közös indulás: közös vonatozás nem véletlenül lett kitalálva. A lefoglalt vagon a helyszíne az összeismerkedésnek, a tavalyi barátok megtalálásának, összerázódásnak. Itt alakulnak ki a családok, az állomáson a gyereke regisztrálása, útiköltség, eü. nyilatkozatok beszedése. Nyílván az út közben lakó gyerekek lehetnek kivételek, de azt nem javasoljuk, hogy kényelmességi okból a táborba szállítsák a gyerekeket.

Ki, kivel kerül egy családba?^

A családok beosztása életkor szerint történik. Igyekszünk odafigyelni a nemek arányára is. Nem zárkózunk el az elől, hogy ha valaki előre jelzi, hogy kivel szeretne egy családba kerülni, természetes, hogy pl. az otthoni barátnők, vagy az unokatesók együtt szeretnének lenni. Az is többször felmerült, hogy az egymással nem mindig kijövő testvéreket ne azonos családba osszuk be, ha előre tudunk róla, igyekszünk a kéréseknek megfelelően alakítani a beosztást.

Ki, kivel aludhat egy sátorban?^

Testvérek (külön nemű is) aludhatnak együtt, akkor is, ha a táborban nem egy családba vannak beosztva. Általában egy korúak alszanak nemenként együtt, többnyire korábbi ismeretség alapján, ők legtöbbször közös süncsaládban is vannak. Ellenkező nemű gyerekeket csak külön szülői kérésre teszünk egy sátorba.

Honvágyat hogyan kezeljük?^

Honvágya a gyerekek nagy részének van, ez elsősorban életkortól és attól függ, volt-e már távolt a szüleitől. Nagy segítség számunkra, ha erre előre felkészítik a táborozót, és elmondják neki, hogy annak ellenére jól fogja magát érezni, hogy mások a körülmények és az őt körülvevő emberek, mint otthon.
Ha honvágyas gyerekkel találkozunk a táborban, nem a telefonhoz nyúlunk, hogy felhívjuk a szüleit, hanem igyekszünk elterelni a figyelmét, bevonjuk a játékokba, közös programokba, a süncsalád életébe, fokozottan figyelünk rá. Ez mindig működik, kb. a tábor harmadik napjáig szokott lenni egy kis pityergés, főleg esténként, de aztán a sok új élmény, feladat annyira leköti a gyerekeket, hogy a végén azon csodálkoznak, hogy milyen gyorsan eltelt a tábor 10 napja.

Miért nem támogatjuk a mobiltelefont, a hazatelefonálást?^

A tábor szellemiségével ellenkezik az állandó telefonálgatás, nincs kapacitásunka készülékek töltésére és nem tartjuk helyesnek, ha az egyik gyerek napi kapcsolatban állhat a szüleivel a többiek pedig nem. Tehát inkább egyikük sem. Ne is ígérjük meg a gyereknek, hogy hazatele-fonálhat, mikor jól érzi magát, akkor ne ez feszélyezze. Ha pedig éri valami apró-cseprő sérelem, amit ő éppen hatalmasnak érez, nem az a jó megoldás, ha felhívja a szüleit, hogy a tá-volból megoldják a gondját. Egyfelől kérjük a Sünszülőket, hogy bízzanak meg bennünk, ha már ránk bízták a gyerekeiket. Másrészt minden Kissün tudja, hogy a táborban kihez fordulhat a problémáival, eddig még mindet sikerült megoldani.

Miért nem telefonálunk, akkor sem, ha egy gyerek ezt kifejezetten kéri?^

A Süni tábor több évtizedes történetéből az utóbbi 10 évben terjedt el ilyen mértékben a mobiltelefon. Korábban max. egy képeslapot küldtünk haza, ami jó esetben előbb érkezett meg, mint a táborozó. És így is jó volt! Természetesen, ha (egészségügyi) probléma van, mindenképp jelentkezünk, de egy kis pityergés, honvágy nem ok arra, hogy az amúgy is aggódó szülőknek telefonáljunk, hiszen ez a helyzet megoldódik magától.
Ebben a helyzetben sok szülő reakciója az lenne, hogy kimenti a gyerekét a helyzetből, azaz érte jön és hazaviszi, ami sem a gyereknek, sem a tábornak (a többi táborozónak) nem tenne jót. Ezért kérjük azt a tábori levélben, hogy csak olyan gyerek jelentkezzen, aki már elég önálló ahhoz, hogy 10 napot nomád körülmények között, a szüleitől távolt eltöltsön. A gyerekeknek nagy sikerélményt ad, ha azzal a tudattal mehetnek haza, hogy „kibírták” a tábor 10 napját, ezt az önbizalmat erősítsük bennük, hogy kedve legyen máskor is szüleitől távol tölteni a vakáció egy részét.
Egy kis matematika: a táborban 100 gyerek van. Ha gyerekek hazatelefonálnának, az telefon-szám kereséssel, beszélgetéssel, visszahívással gyerekenként átlagosan 10 percet számolva (100×10 perc= 1000 perc) 16 óra 40 percet venne igénybe. Ezt az időt inkább a gyerekekkel töltjük, arról nem beszélve, hogy a tábori költségvetés is igen szűkös, minden évben kérdés, hogy milyen költségekből tudunk lefaragni.

Miért nem válaszolunk a táborban kapott SMS-ekre, telefonokra?^

Mert nincs rá kapacitásunk. A táborban minden Nagysünnek többrétű feladata van, gyakor-latilag a nap minden percére, egyszerűen sem időnk, sem energiánk nincs megválaszolni az egyes gyerekek hogylétét firtató kérdéseket. Jól vannak, hiszen ha nem így lenne, már je-lentkeztünk volna. Lásd még: Kis matematika az előző kérdésben.

Miért ne írjunk gyerekünknek minden estére levelet?^

Ezzel a lépéssel pont az ellenkezőjét érjük el annak, amit szeretnénk, mert nem csökkenti, hanem erősíti a gyerek honvágyát.

Mi van, ha több napig esik az eső?^

Az időjárást nem tudjuk befolyásolni, bár volt, amikor a gyerekekkel együtt küldött esőűző rakétáink beváltak. Együtt élünk a természettel, tehát ki vagyunk téve a viszontagságos nyári időjárásnak. Ezért kérjük, hogy használható esőkabátot, több cipőt, esetleg gumicsizmát küldjenek a gyerekekkel. A konyha felett van fólia, tehát az eső nem befolyásolja az ételké-szítést és a gyerekek számára felállítunk egy „klubsátrat”, amely alatt száraz helyre tudnak leülni. Az esős idő nem akasztja meg a programot, a túrák ugyanúgy zajlanak, esetlegesen rövidebb útvonalon.

Vihar esetén mit teszünk?^

Eleve igyekszünk úgy megválasztani a táborhelyet, hogy vihar esetén ne legyen veszélyforrás. A gyerekeket beküldjük a sátrukba, a Nagysünök folyamatosan járják a tábort, nyugtatják a gyereket (akik közül legtöbben nagy kalandnak fogják fel az egészet!) és segítenek a szél által megtépázott sátrak, tábori felszerelések helyreállításában. Otthonról, a városi szobából kitekintve sokkal félelmetesebb a vihar és a híradások is a legextrémebb viharkárokat mutatják be, nem a leghitelesebb hírforrások. Ha baj lenne, úgyis jelentkeznénk, szóval az a jó, ha nincs hír a vihar után a táborozókról.

Hogyan kell aludni a hálózsákban?^

Nem vicc, felmerült már, mint probléma. Ezért kell kipróbálni otthon minden tábori felszerelést, a hálózsákot szétnyitjuk és belebújunk, majd összecipzározzuk.

Kislányom már menstruál, mi a helyzet ilyenkor? ^

Készítsük fel a helyzetre, hogy ne érje váratlanul. Nem kellemes állapot, de átvészelhető. Mosakodni minden nap tud majd, elvonulni is. Legyen nála felszerelés, ha görcsölni szokott, akkor a szokott gyógyszere is. A probléma a nagysünlányokat is érinti, bármelyikükhöz fordulhatnak adott helyzetben.

Nagyon félünk a kullancsoktól, mi a teendő?^

Annyit mindenki megtehet, hogy a tábor előtti télen elkezdi az kullancs által terjesztett agyvelő-gyulladás elleni oltás beadatását. Ez 3 oltásból áll, az első kettő egy hónap különbséggel, majd egy évre rá a harmadik ad teljes védettséget, ezt 3-5 évenként meg kell ismételni. Ez az oltás nem véd azonban az összes kullancsok által terjesztett betegségtől, ezért fontos, hogy ne ijedjen meg a gyerek a kullancstól és tisztában legyen a kullancsellenőrzés fontosságával. A táborban naponta felhívjuk a gyerekek figyelmét a megfelelő ruházatra, önellenőrzésre. Minden nap átnézzük őket. Szoktak küldeni a gyerekekkel riasztó sprayket, szagos karkötőket stb. Ezek szerintünk a ráolvasás kategóriába tartoznak, emellett komoly vegyi anyagok, amelyek nem biztos, hogy jó, ha a bőrrel, ruházattal érintkeznek.

Hogyan eszünk?^

Kondérokba főzünk mindent frissen, nem használunk készételeket. Az étkezéseknél a gyerekek sorban állnak a tányérjukkal, és a szakácsok osztják számukra az ételeket. Az, hogy egy gyereknek mi ízlik és mi nem, előre nem kiszámítható, általában szeretik a tábori ételeket, akkor is, ha mások, mint otthon.

Hogyan mosogatunk^

Lavórokban, mindenki a saját edényét, evőeszközeit. Először meleg mosogatószeres vízben, majd fertőtlenítős, végül tiszta vizes lavórban. A főzőedények elmosogatása az aktuális konyhás csoport feladata.

Hogyan fürdünk?^

Van külön fiú és lány fürdősátor, benne lavórok. A fürdővíz hordókban melegszik. Azzal na-gyon sokat segítünk a leendő Kissünnek, ha otthon megtanítjuk lavórban mosakodni, ehhez jó, ha csomagolunk neki mosakodó szivacsot. A szivacs sokkal gyorsabban szárad, mint a mosdókesztyű, ezért praktikusabb.

Hogyan mosunk fogat?^

Fogkefével, fogkrémmel, és a bögrénkben vízzel. Általában a családok közösen, így a Sün-mamák biztosak lehetnek abban, hogy a gyerekek nem bliccelték el a fogmosást.

Hogyan wc-zünk?^

A tábori wc-t úgy kell elképzelni, mint egy rendes falusi budit, csak éppen falai nincsenek. De van egy tisztességes fadoboz, tetején lyukkal, amin rendes wc ülőke van. Mindenki elvégzi a dolgát, majd az azt lezáró papírmunkát és kész is van. A wc-k mellett is van kézmosó lavór és a lányokénál szemetes is. Annyi a különbség a falusi budihoz képest, hogy itt vissza kell cso-magolni a wc papírt a zacskójába, hogy nehogy elázzon.