Tölgyesi Eszter

Feladat: Mama

Tisztán emlékszem, amikor az első süni táborom első hajnalán kiléptem a sátramból és először láttam életemben napfelkeltét. Pontosan vissza tudom idézni az érzést. Most, 10 évvel később már nem az erősségem a korán kelés. De este, amikor befejeztem az utolsó mesét, és már szuszogás hallatszik a legéberebb kissünsátorból is, a csillagokban azért el szoktam gyönyörködni. Nem tudom, hogy lehet, de hiába van minden évben máshol a tábor, mindig felettünk a legcsillagosabb az ég. Lehet, hogy ha túl sokat nézzük a csillagokat, azok beleesnek a szemünkbe. Talán azért mondta egyszer egy néni nekünk a vonaton hazafelé: „nem tudom, mit csinálnak ezekkel a gyerekekkel, hogy így csillognak a szemeik, de ne hagyják abba.

Comments are closed.