Kas Emília

Feladat: Mama, Szaki

Nagy ajándék a nagysünség. Igaz, nem biztos, hogy mindig eléggé értékeli az ember, hogy 40 fokban 200+ lángost süthet, kullancsokra vadászhat, bánfalvát énekelhet tábortűznél és meghallgathatja ugyanazt a végtelen hosszúságúnak tűnő viccet. Már a negyedik imádnivaló gyerektől. Nagyjából a százhuszadik alkalommal. De a tábor után olyan űr marad azok után az emberek után, akik ott körülvettek, hogy az szívszorító. Sokszor gondolkodtam, hogy miért egyedülálló ez a csapat. Arra jutottam, hogy van pár szűrő, ami a tábor és a közösség jellegéből fakad, olyanok mint az ‘önkéntesség’, ‘nomád körülmények’, ‘felelősség egy raklapnyi gyerekért’ és hasonlók, és akik ezeken a szűrőkön mind átjutnak, azok fantasztikus emberek, akikkel kiváltság együtt sziklába emésztőt ásni. És akkor ehhez a bandához csatlakozik az aprónép, akikkel felfedezzük az erdőt, kondért mosunk, kincseket keresünk, hátizsákot pakolunk, honvágyat űzünk, cinegézünk és nagyon sok mindent tanulunk magunkról, egymástól és egymásról (igen, tanulunk). Szóval tényleg nagy ajándék.

Comments are closed.