Tölgyesi Rebeka

Feladat: Szervező, Tábor vezető (süni)

A valóság itt valóságosabb: 10 napig vagyunk folyamatosan a szabad ég alatt, azokon az utakon jarunk, ahol az őzek, szarvasok, nyulak, akiknek a nyomát figyeljük. Árnyéktól árnyékig haladunk, mikor tűz a nap, az erdő közepén vagy a réten állunk, mikor ömleni kezd az eső. Gondolkodás nélkül bokáig gázolhatunk a sárban vagy át a patakon. Van idő és tér rohangálni, elfeküdni a fűben, szedret szedni, várat építeni, vagy gátat a patakra, átkölteni a tábori dalokat, megnézni, hogy mit rejt egy kő belseje. Este a tabortűz körül ülve figyeljük, ahogy lemegy a nap, és reggel nem tudunk szundi gombot nyomni a napfényre, az ébredő madarak es a többi táborozó hangjára. Különlegesek azok a szövetségek, amiket itt kötünk egymással, és minden, amit itt tanulunk, mert benne létezünk, és ettől minden évben a miénk lesz kicsit a tábor környéke.

Read More

Rottenhoffer Mátyás

Feladatok: Papa

Kissün korom óta minden táborból azzal az érzéssel jövök haza, hogy most egy hatalmasat léptem az önállóság felé.
Sünpapaként csak még jobban várom a tábort, mert csodálatos élmény, mikor a gyerekek lassan megnyílnak, a bizalmukba fogadnak és bátran fordulnak hozzám a kérdéseikkel. A tizedik napra tényleg egy családdá válunk ismeretlenekből.

Read More

Kőműves Panni

Feladat: Mama

2012-ben voltam először kissün, és tavaly először nagysün. Azóta minden évem fénypontja a nyár közepe, amikor a Süni tábor van és elszakadhatok a külvilágtól egy picit, még ha ez csak tíz nap is. Nagysünnek lenni az egyik legcsodálatosabb élmény, gyerekekkel lenni egész nap, játszani, túrázni és legfőképp élvezni egymás társaságát. Aki eljön a Süni táborba, mindig vágyik vissza vagy pozitív emlékként marad meg neki a tábor. A gyerekek emlékeit, beszámolóit hallgatni a táborokról a legjobb dolog a világon.

Read More

Pintér Margaréta

Feladat: Mama

Bár rögtön a mély vízbe ugrottam anélkül, hogy bármit is tudtam volna az egyesületről vagy táborról, nagyon jó élmény volt az egész, és azóta is visszajárok, amikor csak tudok! Mindenki szívvel-lélekkel együtt dolgozik, hogy mindenkinek jó élménye legyen, kissünként, nagysünként egyaránt. Bár sajnálatos módon sosem lehettem se sündörgő, se kissün, nagysünként legalább ugyanannyi örömet szereznek a táborok, mint a kissünöknek, és alig várom a július végét minden évben. A táborok feltöltődést jelentenek számomra, sok mindent kipróbálhattam, amikre amúgy nem lett volna máshogy lehetőségem, és részben ezek a tapasztalatok segítettek eldönteni azt, hogy milyen szakon tanuljak tovább egyetemi éveim során. Az, hogy a világ másik feléről visszajárok hogy különféle Pangeás megmozdulásokon, programokon résztvegyek, tanúskodik arról hogy mennyire értékes számomra ez a közösség.” Alig várjuk, hogy találkozzunk!

Read More

Tölgyesi Eszter

Feladat: Mama

Tisztán emlékszem, amikor az első süni táborom első hajnalán kiléptem a sátramból és először láttam életemben napfelkeltét. Pontosan vissza tudom idézni az érzést. Most, 10 évvel később már nem az erősségem a korán kelés. De este, amikor befejeztem az utolsó mesét, és már szuszogás hallatszik a legéberebb kissünsátorból is, a csillagokban azért el szoktam gyönyörködni. Nem tudom, hogy lehet, de hiába van minden évben máshol a tábor, mindig felettünk a legcsillagosabb az ég. Lehet, hogy ha túl sokat nézzük a csillagokat, azok beleesnek a szemünkbe. Talán azért mondta egyszer egy néni nekünk a vonaton hazafelé: „nem tudom, mit csinálnak ezekkel a gyerekekkel, hogy így csillognak a szemeik, de ne hagyják abba.

Read More

Révfalusi Bálint

Feladat: Papa

Amikor 2006-ban 9 évesen először álltam a nálam kétszer nagyobb hátizsákommal a vasútállomáson, nagyon-nagyon izgultam.
Gondoltam, hogy itt most valami kaland lesz, de hogy életem egyik legnagyobb kalandja, azt talán nem. Nem tudtam, hova megyünk, mit fogunk csinálni, miért is jó ez igazából nekem és miért kellett előző nap a zuhany alatt egy esőkabátban állnom, miközben anya fröcskölte rám a vizet. Igen össze voltam zavarodva, de amint láttam érkezni a rengeteg gyereket hátizsákkal, sátorral és bakanccsal pont olyannak tűntek, mint én. Így már igazán semmi baj nem lehet. Innentől már csak a kíváncsiság maradt, de az egészen máig. Idén mit tartogat számunkra a Süni tábor? A nyár közeledtével egyre többet agyalok ezen.
Az idei tábor igen különleges lesz. Zádorvárra megyünk, itt táboroztam süniként először és sündörgőként utoljára. Mindig is ezt a táborhelyet szerettem a legjobban az összes közül, ez volt számomra a legizgalmasabb. Egész évben azt várom, hogy újra láthassam, átéljem és megmutathassam a régi dolgokat, helyeket a kissünjeimnek. Mesélhessek nekik a várban lezajlott számháborúkról és a középkori barbárdinnye ceremóniáról. Vagy amikor Sündörgőben elaludtam csillagászat programon mert aznap irtó hosszút túráztunk és aztán loholnom kellett a sötétben a többiek után. Legeslegjobbakat mindig a táborban lehet aludni, ezt is imádom.

Read More

Kas Emília

Feladat: Mama, Szaki

Nagy ajándék a nagysünség. Igaz, nem biztos, hogy mindig eléggé értékeli az ember, hogy 40 fokban 200+ lángost süthet, kullancsokra vadászhat, bánfalvát énekelhet tábortűznél és meghallgathatja ugyanazt a végtelen hosszúságúnak tűnő viccet. Már a negyedik imádnivaló gyerektől. Nagyjából a százhuszadik alkalommal. De a tábor után olyan űr marad azok után az emberek után, akik ott körülvettek, hogy az szívszorító. Sokszor gondolkodtam, hogy miért egyedülálló ez a csapat. Arra jutottam, hogy van pár szűrő, ami a tábor és a közösség jellegéből fakad, olyanok mint az ‘önkéntesség’, ‘nomád körülmények’, ‘felelősség egy raklapnyi gyerekért’ és hasonlók, és akik ezeken a szűrőkön mind átjutnak, azok fantasztikus emberek, akikkel kiváltság együtt sziklába emésztőt ásni. És akkor ehhez a bandához csatlakozik az aprónép, akikkel felfedezzük az erdőt, kondért mosunk, kincseket keresünk, hátizsákot pakolunk, honvágyat űzünk, cinegézünk és nagyon sok mindent tanulunk magunkról, egymástól és egymásról (igen, tanulunk). Szóval tényleg nagy ajándék.

Read More

Szerecz Sára

Feladat: Mama, Szaki

2010 óra vagyok lelkes táborozó. Az első táborom előtt annyira bezsongtam, hogy amint beköszöntött a nyári jóidő, otthon a kertben elkezdtem gyakorolni a lavóros fürdést, mert a honlapon azt írták, érdemes előre kipróbálni. Nagyon nagyon vártam a Sünit, és amikor eljött, még jobb volt, mint gondoltam! Azóta egy tábort sem hagyok ki, most már ugyan Nagysün vagyok, de az izgalom és a várakozás nem szűnt meg. Egyrészt ugye, mert a tábori konyhán nagyon finom fogások készülnek, másrészt a sünök remek társaság, harmadrészt a környezet lélegzetelállító. Ó, és a túrákon mennyit lehet tanulni! Én mind a mai napig álmélkodva hallgatom a szakijainkat!

Read More

Farkas Boróka

Feladat: Mama

2012-ben voltam először kissün Zádorváron, úgyhogy ez az év nekem is évforduló. Akkor még nem sokat tudtam erről az egészről de tulajdonképpen már odafelé a buszon beleszerettem. Azóta ehhez a tíz naphoz igazítom a nyaramat, és mindig hatalmas lelkesedéssel indulok neki. Várom a rengeteg lelkes, boldog gyereket, akikkel a végére egy hatalmas család leszünk. Egész évben mesélek mindenkinek hogy mennyire jók a táborok mennyire jó a közösség, milyen jó a gyerekek élményeit, beszámolóit hallgatni, játszani velük egész nap, este együtt énekelni, beszélgetni, és mennyire imádom ezt az egészet.

Read More

Révfalusi Csongor

Feladat: Papa

Őszintén megmondva nem nagyon emlékszem az első Süni táboromra. Tudom, hogy egy 8 éves, nagyon pici gyerek voltam, aki imádott a szabadban játszani, és bármit megevett, amit elé raktak. Ez a 2 tulajdonság az elkövetkező években csak megerősödött bennem, és minden egyes évben azt eredményezte, hogy a kedvenc 9 napomon egy meleg, büdös sátorban aludtam valamelyik testvéremmel, akikkel 2 percet nem bírtunk ki veszekedés nélkül, és eszméletlenül jól éreztem magamat.
Azóta eltelt 12 év, és szerencsésnek mondhatom magamat annyira, hogy tavaly, egy pár év kihagyás után ismét átélhettem ezt a páratlant élményt. Azt vettem észre, hogy ennyi idő után ugyanannyira tudom élvezni a délelőtti túrázásokat, a délutáni nagy játékokat, és valahogy a kondérban főzött ételek sem lettek kevésbé finomak. Emellett nagysünként kiváló érzés látni a gyerekeket ugyanazt az élményt átélni, ami nekem is megadatott gyermekkoromban.
Ha megkérdezik tőlem, miért is csinálom ezt, általában csak annyit tudok mondani: Mert egyszerűen élvezem minden egyes percét ennek a 9 napnak.

Read More